Közösségi vezeték nélküli hálózatok építése: Egy útmutató a kiváncsiak számára (2/2)

2.4.4. Antennák

A vezeték nélküli router-ek sokféle antennát is használnak. Sok router-nek beépített antennája van (mint a modern okos-telefonok) és néha a router-ek lehetőséget kínálnak arra, hogy különböző -féle antennákat csatlakoztassunk. Sokféle antenna létezik, de három olyan alaptípus létezik, melyeket a legtöbbször használnak és melyek hasznosak lesznek egy vezeték nélküli hálózat kiépítésében. Az első antenna típus egyben a legelterjedtebb is: a körsugárzó antenna.

2.4.4.1 Körsugárzó antennák

A körsugárzó antenna egy jelet minden irányba egyenlő mértékben sugároz. Iránykarakterisztikáját olyan módon képzelhetjük el, mint ahogyan a vízgyűrűk kinéznek, ha beledobunk egy tóba egy követ.

Ennek az antenna típusnak az az előnye, hogy bármely irányba képes kapcsolatokat létrehozni. CN tervezőként minimalizálhatjuk vele a tervezés mennyiségét, ami ahhoz szükséges, hogy a szomszédokat vagy házakat összekössük. Azonban, ennek az előnynek az az ára, hogy minden irányba gyengébb jelet küld, mint egy irányított antenna. Mivel a jel minden irányba megy, szétterül és rövid távolság megtétele után gyenge lesz. Tehát, ha a router-ek vagy kliensek messze vannak, nem biztos, hogy jól fognak kapcsolódni.

Ezen túl, ha a csomópontok vagy kliensek csak az egyik irányba vannak, akkor a többi irányba haladó jel kárba vész (vagy ami még rosszabb interferenciaként fog jelentkezni valaki másnak a kommunikációjában). Majdnem minden lakossági felhasználásra szánt router ilyen antennákkal érkezik.

2.4.4.2 Iránysugárzó antennákat

A következő típus az iránysugárzó antenna. Ez egy fókuszáltabb irányba küld jelet. Két típusa van az iránysugárzó antennáknak.

Szektor antennák: pizza alakú jelet küld ki. Többnyire 30 fok és 120 fok között változik a sugárzási szögük. Ezek a gyakran hosszú, téglalap alakú antennák lehetnek külön egységek, vagy lehetnek a router-nek beépített tartozékai.
A fókuszált antennák (Point-to-Point antennák) nagyon vékony sugarú jelet küldenek ki. Többnyire a sugárzási szög 5 és 10 fok között van, de néha egy kicsit lehet nagyobb. Ezeknek az antennáknak gyakran van egy tányérjuk, amivel visszaverik a sugarakat.

Az irányított antennáknak az az előnyük, hogy nagyobb távolságra tudják eljuttatni a jelet és más (fölösleges) irányokba nem sugároznak jelet. Mivel a jel egy irányba halad, az az energia, ami minden irányba menne fókuszálva van, ebbe az irányba megnövelve a jelerősséget.

Csökkenteni is tudja az interferenciát, amit ez a csomópont egyébként összeszedne. Kevesebb jel érkezik az irányított antennára, mivel nagyrészt abból az irányból fogad jeleket, amelyik irányba mutat. A mögüle érkező jeleket nem látja, és az oldal irányból érkező jeleket sem. Ezért kevesebb nem kívánatos jelet (zajt) kell kiszűrnie, ezért jobban fókuszálhat azokra a jelekre, amikre rá van állítva, ezért a hálózat jelátviteli sebessége megnő.

Az iránysugárzó antennák hátránya az, hogy több tervezést igényelnek. Mivel CN tervezőként meghatározzuk, hogy ilyen módon mely irányokba fog menni a jel, végig kell gondolnunk, hogy hogyan fogja ez lefedni a szomszédságunk egészét, hogy senki se maradjon ki.

Továbbá, habár az iránysugárzó antennáink egy nagyon erős jelet sugároznak egy bizonyos irányba, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kevésbé erős eszközök (mint például laptopok) képesek lesznek az antennáig eljuttatni a jelet. Ez egy olyasmi probléma, mint ha egy üres stadionban két végében 2 ember üvöltözne egymásnak, olyan módon, hogy csak az egyiküknek van hangosbemondója: ilyen módon nagyon egysíkúvá válhat a beszélgetés.

A vezeték nélküli technológiáknak nagyon sok felhasználási területük van. Például használhatjuk arra, hogy hálózatot építsünk velük, mert olcsóbb és rugalmasabb, mint vezetékekkel hálózatot építeni. Mindazonáltal, habár a vezeték nélküli hálózatok lehetnek annyira erősek, mint a vezetékes hálózatok, vannak velejáró hátrányaik.

2.4.5. Vezeték nélküli eszközök szerepei

Egy vezeték-nélküli eszköz három üzemmódban működhet, kliensként, elérési pontként, vagy mesh csomópontként. Ezek az üzemmódok meghatározzák, hogy milyen szerepet tölt be az eszköz a hálózatban, és a hálózatoknak ezeknek a szerepeknek a kombinációjukból kell felépülniük. Az, hogy hogyan konfiguráljuk az eszközöket attól függ, hogy milyen típusú kapcsolatokat akarunk megvalósítani a hálózat különböző komponensei között. Tehát, a laptopok, telefonok, tabletek mellett, melyek kliensként üzemelnek, a router-ek olyan hardverelemek is lehetnek, melyek felépítik a hálózatot.

2.4.5.1 Vezeték-nélküli kliensek

A vezeték nélküli kliensek olyan eszközök mint például a laptopok, okos-telefonok, tabletek, amiket többnyire arra használunk, hogy kapcsolódjunk a hálózatra. Amikor rákapcsolódunk egy hotspot-ra vagy router-re otthon vagy a munkahelyünkön, az eszköz, amivel kapcsolódunk, a kliens. A kliens üzemmódot Állomás üzemmódnak is hívják (Station mode).

Habár néhány router képes kliensként is viselkedni, és ezáltal rákapcsolódni egy másik hozzáférési pontra (hotspot-ra) – ami módfelett hasznos tud lenni hálózatok összekötésében – többnyire a vezeték-nélküli kliensek a hozzáférési ponttól elkülönített eszközök. Egy vezeték nélküli kliens egy közönség tagjára emlékeztet, aki hallgatja a koncertet, vagy nézi a színdarabot. Ez az egyén egy a sok közül, aki ugyanarra a pontra csatlakozik (ez esetben a színpadra, előadásra).

2.4.5.2 Hozzáférési pont (Master)

A legtöbb vezeték nélküli hálózat AP-k felhasználásával készül (AP – Access Point, hozzáférési pont), amik azok az eszközök, melyek lehetővé teszik és kontrollálják a vezeték nélküli kapcsolatot a laptopok, tabletek, okos-telefonok számára. Ha van az otthonunkban Wi-Fi, az is valószínűleg ilyen módon működik. Amikor egy router-t AP-ként konfigurálunk, úgy mondjuk „Master”, vagy „Infrastruktúra” módban van.

Egy hozzáférési pont gyakran egy külön eszköz, ami összeköti a vezeték nélküli és a vezetékes (Ethernet) hálózatot. Az otthonunkban gyakran egy AP-t használunk, hogy kapcsolódjunk a vezetékes hálózatra, melyet az Internet szolgáltató (ISP – Internet Service Provider) ad nekünk. A hozzáférési pontok különböző méretű területeket fedhetnek le, de többnyire ez a terület lakás méretű, vagy annál kisebb. Léteznek olyan hozzáférési pontok, melyek vízállóak és kültérre tervezték őket.

Egy elérési pont egy olyan személyre hasonlít, aki egy színpadon áll és a közönség kérdéseire válaszol. Az, hogy hány kérdést tud egyszerre megválaszolni, limitált. Hasonlóan, a közönség tagjai képesek feltenni egy kérdést és választ kapni rá, de ha egymás melletti személyek egyszerre beszélnek, lehet, hogy nem fogják hallani a választ.

2.4.5.3 Ad-hoc csomópont (Mesh)

Néhány vezeték nélküli eszköz (laptopok, telefonok, router-ek) támogatnak egy Ad-hoc nevű üzemmódot. Ez lehetővé teszi, hogy az eszközök egymásra kapcsolódjanak, a nélküli, hogy hozzáférési pont (AP) legyen közöttük. Ez egy nagyon más fajta hálózatot hoz létre: ad-hoc módban az összes eszköz felelős azért, hogy küldjön és fogadjon üzeneteket, a hatósugáron belül lévő többi eszköztől. Egy ad-hoc hálózatban minden eszköznek képesnek kell lennie használnia ezt az üzemmódot.

Az ad-hoc eszközök mesh hálózatot hoznak létre, tehát amikor ebben az ütemmódban vannak, „mesh csomópontnak” hívjuk őket. Egy mesh csomópont (mesh node) egy olyan személyre hasonlít, aki egy megfelelően moderált beszélgetésben vesz részt. Mindannyian részt vehetnek a beszélgetésben, feltehetik a kezüket, ha beszélni szeretnének, és a többiek figyelni fognak, és ha valaki az asztal végén nem hallja az üzenetet, valaki a két személy között megismételheti azt.

2.4.6 Mi kapcsolódik és mire?

A fenti szerepekből láthatjuk, hogy a kliensek mindig egy hozzáférési pontra kapcsolódnak, és a mesh csomópontok mindig egymásra. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Wi-Fi alapműködéséből adódóan, ez meggátolja azt, hogy a különböző szerepek kapcsolódjanak egymásra.

Hozzáférési pontok nem tudnak egymásra kapcsolódni vezeték nélkül:

Kliensek nem tudnak egymásra kapcsolódni vezeték nélkül:

Kliensek nem tudnak ad-hoc (mesh) eszközökre kapcsolódni vezeték nélkül:

Hozzáférési pontok nem tudnak ad-hoc (mesh) eszközökre kapcsolódni vezeték nélkül:

2.5 Vezeték nélküli eszközök a hálózatokban

A három fent említett szerep - kliens, hozzáférési pont és ad-hoc csomópont – az építőkövei a nagyobb hálózatoknak. Lentebb található számos példa, ami demonstrálja, hogy hogyan lehet a különböző szerepekre konfigurált eszközöket használni.

2.5.1 Hozzáférési pont – otthoni vagy irodai hálózat

Az otthon vagy irodában használt vezeték nélküli hálózatok többnyire router-ek és vezeték nélküli hozzáférési pontok kombinációjából épülnek fel.

A fenti diagramon [az eredetiből szerintem hiányzik egy kép - ford]:

1. Az Internet-re való csatlakozást reprezentálja (habár néhány hálózati funkció működhet Internet nélkül, például egy megosztott nyomtató, vagy helyi adat tároló eszköz)
2. A router-t reprezentálja, ami helyi IP címeket oszt ki és tűzfalat biztosít a privát hálózat és a publikus Internet között
3. Hozzáférési pontot reprezentál, ami vezeték nélküli hidat hoz létre a router és a felhasználók eszközei között
4. A felhasználók eszközeit reprezentálja, mint például laptopok, tabletek és okos-telefonok

[KEP30 hiányzik]

Sok otthoni és kis irodai hálózatban, a router és az AP egy eszközbe van kombinálva. Ezt gyakran hívják vezeték nélküli router-nek, és gyakran van DSL, kábel, 3G vagy 4G portja is, hogy biztosítani tudja a kapcsolatot az Internetre. Nagy irodai környezetekben, többnyire sok hozzáférési pont van, szerte az épületben, hogy egyenletesebb vezeték nélküli kapcsolatot biztosítson, ezek a fő router-re Ethernet kábellel csatlakoznak.

2.5.2 Point to Point kapcsolat – hosszú távolságú kapcsolatok

Habár a vezeték nélküli hálózatok használhatók arra, hogy távoli épületeket vagy területeket kössünk össze, ez többnyire nagyon fókuszált antennákat igényel, mint például, amit egy tányér antenna képes létrehozni, ami egy nagyon vékony sugarat küld egy specifikus irányba. A nagy távolságú kapcsolatokat gyakran „Point to Point”-nak, vagy „PtP” kapcsolatnak nevezik. A név szó szerint leírja a koncepciót: két pont van összekötve egymással, és semmi több. Ez két vezeték nélküli eszközt igényel: az egyik többnyire hozzáférési pontként van konfigurálva, a másik kliensként. Az alábbi ábrán két eszközt láthatunk, amik úgy vannak konfigurálva, hogy Point-to-Point kapcsolatot hozzanak létre.

2.5.2.1 Körsugarú hozzáférési pont és kliens kapcsolat

A fenti ábrán:

1. Számítógépeket reprezentál, melyek Ethernet kábellel vannak rákötve a vezeték nélküli eszközökre. Ezek a számítógépek Point-to-Point kapcsolaton keresztül vannak egymással összekötve.
2. Egy vezeték nélküli eszközt reprezentál, ami hozzáférési pontként van konfigurálva.
3. Egy vezeték nélküli eszközt reprezentál, ami kliensként van konfigurálva, a hozzáférési pontra kapcsolódik. Rövid hatótávú körsugarú antennát használnak.
   Ez kinézhetne például egy épület-épület kapcsolatként, mint ahogyan azt az alábbi ábra mutatja:

2.5.2.2 Hosszú hatótávú irányított hozzáférési pont – kliens link

A fenti ábrán szintén egy Point-to-Point kapcsolatot láthatunk, de ebben az esetben a router-eknek tényér antennájuk van, hogy hosszabb távolságokat köthessenek össze.

1. Számítógépeket reprezentál, melyek Ethernet kábellel vannak rákötve a vezeték nélküli eszközökre. Ezek a számítógépek Point-to-Point kapcsolaton keresztül vannak egymással összekötve.
2. Vezeték nélküli eszközt reprezentál, ami hozzáférési pontként van konfigurálva („A”)
3. Tányér antennákat reprezentál, melyek fókuszálják a jelet, ilyen módon lehetővé téve nagy távolságok áthidalását.
4. Vezeték nélküli eszközt reprezentál, ami kliensként van konfigurálva („C”), ami egy tányér antennával kapcsolódik a hozzáférési pontra („A”).

Ez kinézhetne például egy olyan kapcsolatként, amit az alábbi ábra mutat, ahol egy hozzáférési pont egy toronyra szerelve képes kapcsolódni egy kliens eszközre egy otthonban, ami nagyon messze van. Ez azért lehetséges, mert a tányérok egymás irányába néznek.

Mindkettő vezeték nélküli hálózat példában, csak kettő vezeték nélküli eszköz van összekapcsolva – olyan módon, hogy az antennákat helyesen választjuk ki a távolság függvényében. Általános alapszabály, hogy minél fókuszáltabb a jel, annál messzebbre tud eljutni a Point-to-Point kapcsolat. Ahogyan a kapcsolat az eszközök között növekszik, egyre fontosabbá válik az, hogy mind két oldalon irányítsuk a jelet az antennákkal.

2.5.3 Egy pontból több pontba (Point-to-MultiPoint) – Vezeték nélküli Internet szolgáltató

A két fenti példában bemutatott elvet kombinálva – tehát, kombinálva a több kliens eszköz egy AP-re csatlakozik és az erős antennákkal nagy távolságokra juttathatjuk el a jelet elvet – lehetséges egy pontból több pontba (Point-to-Multipoint – PtM) hálózatokat létrehozni. Ezekre úgy lehet gondolni, mint amely hálózatoknak hasonló tulajdonságai vannak, mint az otthonunkba vagy kedvenc kávézónkba lévő hálózatoknak, de sokkal nagyobb méretarányban.

Ezeket a típusú hálózatokat a Vezeték Nélküli Internet Szolgáltatók (Wireless Internet Service Provider – WISP) használják, hogy otthonokat és üzleteket kössenek össze a kiszolgált területükön az Internettel. A helyett, hogy kábeleket húznának ki a szomszédságban vagy a városban, egy vagy több hozzáférési pontot telepítenek egy toronyra vagy magas épületre. Az által, hogy irányított vezeték nélküli eszközöket telepítenek a háztetőkre, és a toronyra vagy magas épületre irányítják őket, ezek az épületek képesek lesznek az Internet szolgáltató hálózatára kapcsolódni, és ez által az Internetre.

Az alábbi ábra erre mutat be egy példát: egy erős hozzáférési pont egy magas épületre szerelve és sok közeli épület, melyeknek a tetejére vezeték nélküli eszközök vannak telepítve. Mindegyik kültéri vezeték nélküli eszköz egy vezetékkel kapcsolódik a beltéri router-re vagy hozzáférési pontra, ami lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy a vezeték nélküli Internetszolgáltató hálózatára és az Internetre csatlakozzanak.

A fenti ábrán:

1. A vezeték nélküli Internet szolgáltató Internet kapcsolatát reprezentálja.
2. Egy hozzáférési pontot reprezentál, ami a kliens eszközöknek küldi a jelet.
3. Egy erős körsugarú antennát reprezentál, ami egy nagy területre küldi a jelet az épület körül.
4. Kliens módban lévő vezeték nélküli eszközöket reprezentál, amik a közeli épületek háztetőin vannak, az erős hozzáférési pontra („A”) kapcsolódnak és rajta keresztül az Internetre.
5. A felhasználó hozzáférési pontját reprezentálja, ami egy lakásban szórja szét a jelet.

2.5.4 Mesh hálózat – szomszédtól szomszédig hálózatok

A mesh hálózat az egy pontból több pontba (PtM) alapelvből indul ki, és kiterjeszti ezt a gondolatot azzal, hogy minden csomópont kapcsolódik a hatósugarán belüli csomópontokra. Gyakorlatilag ez egy „több pontból több pontba” (Multipoint-to-Multipoint) hálózatot hoz létre. Ez a hálózati architektúra többnyire az összes eszköztől megköveteli, hogy ad-hoc üzemmódban legyen, mivel a vezeték nélküli eszközök, amik kliens vagy hozzáférési pont üzemmódban vannak, nem lennének képesek ilyen peer-to-peer módon működni.

Az alábbi ábrán egy példa látható arra, hogy ez hogyan nézhet ki. Vezeték nélküli mesh csomópontok vannak telepítve számos háztetőre, és azok a csomópontok, amelyek hatótávon belül vannak, automatikusan csatlakozni fognak egymáshoz. Ezek a csomópontok meg fogják osztani az erőforrásaikat egymással (mint például helyi szerverek, melyek alkalmazásokat szolgáltatnak, fájl szerverek, nyomtatók, és Internet kapcsolat). Ezek az ad-hoc csomópontok kapcsolódhatnak számítógépekre, hozzáférési pontokra, a lakásokon belüli router-ekre is, tehát a felhasználók elérhetik ezeket az erőforrásokat a hálózaton belül bárhonnan.

A fenti ábrán:

1. kapcsolatot reprezentál az Internetre
2. Egy mesh csomópontot reprezentál, melynek van Internet kapcsolata és van egy körsugarú antennája.
3. Mesh csomópontokat reprezentál, melyeknek körsugarú antennájuk van és a 2-es csomóponttól kapnak Internetet. Ezen kívül számos különböző eszközre lehetnek csatlakoztatva az épületen belül is.
4. Ez egy kisebb hozzáférési pontot reprezentál, ami egy lakásnak biztosít kapcsolatot.

2.5.5 Hibrid hálózatokat

Amikor közösségi hálózatokat tervezünk vagy építünk, legyenek azok kicsik vagy város méretűek, tanácsos több architektúra típust alkalmazni a rendszer egészében. Tehát, egy darab pontból több pontba (PtM) hálózat nem feltétlenül fedi le a területet, ahol a közösség él, de innen tovább lehet vinni a jelet másik mesh csomópontok használatával olyan épületekre, melyek egyébként nem lennének képesek kapcsolódni. Ezen túl egy Point-to-Point kapcsolatot használhatunk arra, hogy hidat képezzünk számos nem-összekapcsolt hálózat között, mint ahogy ezt az alábbi ábra illusztrálja:

A példáink arra fókuszáltak, hogy háztetőkön keresztül építsünk ki hálózatot (egyik épületről a másikra), mivel többnyire ez a legjobb módja annak, hogy olyan hálózatokat építsünk, melyek képesek ellátni egy szomszédságot, közösséget, várost vagy nagyvárost. Különben a módjai annak, ahogyan az emberek hálózatokat építenek ki, sokkal sokszínűbb ennél, mint ahogyan azt bemutattuk.

Például, a háztetőkön elhelyezett router-ek gyakran nem szolgálnak kapcsolatot azok számára, akik a földszinten laknak (vagy az épületben), tehát gyakran kell kiegészítő megoldásokat alkalmaznunk a tető architektúra mellé, hogy kiszolgálhassuk a parkokat, alagsorban lévő lakórészeket vagy sűrűn lakott területeket.

Többnyire azt találtuk, hogy erre egy jó megoldás az, ha csatolunk egy hozzáférési pontot egy Ethernet kábelen keresztül a tetőn lévő router-hez. Ezt a hozzáférési pontot be lehet állítani úgy, hogy a tetőn lévő router kapcsolatát használja, mint ahogy azt az alábbi példa mutatja:

Az ábrán:

1. Egy tetőn lévő vezeték nélküli eszközt reprezentál. Ez lehet egy mesh csomópont vagy egy kliens router.
2. Egy Ethernet kábelt reprezentál, ami kifut a tetőre (például egy Power-over-Ethernet kábel)
3. Egy Power-over-Ethernet adaptert reprezentál, ami egy gyakori megoldás a kültéri Wi-Fi antennák esetében.
4. Egy alagsorban lévő hozzáférési pontot reprezentál, ami most képes csatlakozni a közösségi hálózathoz a tetőn lévő router-en keresztül.

2.6 A vezeték nélküli helyszínek megtervezése

Amikor eljön az ideje, hogy megtervezzük a vezeték nélküli hálózatunkat, sokat segít, ha minél több információt begyűjtünk a helyszínről, mielőtt odamegyünk. Alul néhány olyan tanácsot sorolunk fel a router elhelyezésével kapcsolatban, melyekhez az információt az elmúlt két évtized közösségi hálózat építési tapasztalatából állítottunk össze. Ennek a lépésnek többnyire akkor kellene következnie, amikor a közösség szükségleteit már felmértük és segít abban, hogy eldöntsük, mely helyszínek a legmagasabb prioritásúak.

2.6.1 Router elhelyezés

A Wi-Fi jelek, melyeket a közösségi hálózatokban használunk többnyire rálátást igényelnek, ha az eszközök nem látják egymást, a jel nagyon gyorsan degradálódik. Ez az oka annak, hogy a legtöbb eszközt magas tornyokra, vagy magasan lévő háztetőkre szerelik.

Annak az oka, hogy az otthoni hozzáférési pontunk nem csatlakozik túlságosan távoli pontokra valószínűleg az, hogy az eszköz nagyon el van rejtve. A nagy távolságokra való tekintettel, az eszközeinket mindig érdemes olyan pontra rakni, ahol látni lehet az egyik csomóponttól nézve a másikat. Ha a két router között van egy épület vagy egy fa, a jel sokat fog gyengülni és az eszközeink nem biztos, hogy képesek lesznek kommunikálni.

Gyakran a legjobb módszer a hálózatok megtervezésére az, ha rétegekben építjük meg őket:

• A legfelső vagy gerinc (backbone layer) réteg az, ami a leggyorsabb, ez szolgáltatja az alap kapcsolatot. Egy szomszédságban vagy városban a gerinc a hálózat távoli helyeit köti össze.
• A középső vagy elosztó réteg (distribution layer) gyors kapcsolattal rendelkezik, de sok adatot is szállít a felhasználók és a gerinc között. A gerinc fog kapcsolódni az Internetre.
• A legalacsonyabb vagy hozzáférési réteg (access layer) teszi lehetővé, hogy a felhasználók kapcsolódjanak a hálózatra. Például telefonunkkal, tabletünkkel vagy laptopunkkal rácsatlakozhatunk egy hozzáférési pontra, ami majd az elosztó rétegre fog kapcsolódni, ami a gerincen keresztül kapcsolódik az Internetre. A CN-ek esetében a több réteg jobb teljesítményt jelent, nagyobb kapacitást és nagyobb megbízhatóságot.

2.6.2 Gerinc kapcsolatok: a hálózat alapja

A vezeték nélküli jelek messzebbre eljuthatnak, ez által nagyobb területet lefedve és a szomszédságnak vagy városnak több részét összekapcsolva. Irányított router-eket használhatunk Point-to-Point kapcsolatok létrehozásához, megtámogatva ez által a hálózat kapacitását azokon a helyeken, ahol a hálózat túlterhelt. A gerinchez használt eszközök többnyire nagyon magasan vannak és nem nyújtanak jó kapcsolódási pontot az emberek számára, akik a felszínen vagy az épületekben tartózkodnak, mint ahogyan azt az alábbi ábra is mutatja.

2.6.3 A kapcsolat szétosztása: a középső réteghez használt technológia

Számos módja van annak, hogy a hálózat tetejétől az aljáig kapcsolódjunk. Kábelek futhatnak le a legfelső rétegtől a hozzáférési pontokig, amire a felhasználók majd kapcsolódnak, vagy létezhet mesh csomópontoknak csoportja (mesh cluster), amelyek vezeték nélkül osztják el a kapcsolatot a szomszédság egy bizonyos részén. Más esetekben a PtP vagy a PtM (amit a vezeték nélküli Internet szolgáltatók használnak) is hasznos lehet, hogy kiszolgáljuk a hozzáférési réteget. A legfontosabb az, hogy ezt a réteget el kell különítenünk a gerinctől, amennyire ez lehetséges, hogy a hálózati túlterhelést elkerüljük.

2.6.4 Hozzáférési réteg: a felhasználó-szint

A föld közelében lévő vezeték nélküli router-ek és azok, amelyek az épületekben vannak jobb lefedettséget nyújtanak az emberek számára, hogy kapcsolódjanak a telefonjaikkal, laptopjaikkal vagy más eszközeikkel a hálózathoz. Gyakran, ezek a router-ek olcsó, bármelyik elektronikai boltban elérhető eszközök.

A legtöbb esetben, a vezeték nélküli eszközök háztetőkre való vagy házakon belüli felszerelése józan ésszel megoldható és nem bonyolultabb, mint egy TV antenna felszerelése. Amikor meglátogatunk egy potenciális telepítési helyszínt, többnyire nagyon egyértelmű lesz, hogy melyik pont lenne a legjobb az eszköz elhelyezésére, hol tudnak elfutni a kábelek és, hogy hova kerüljön a beltéri hozzáférési pont, hogy az emberek képesek legyenek csatlakozni a hálózatra.

2.7 Befejezés

Ez a leírás egy nagyon tömör formában foglalja össze az utasításokat és információkat, melyek egy vezeték nélküli CN felépítéséhez szükségesek. Részletesebb leírás ezekről a folyamatokról ezen a linken található: https://commotionwireless.net/docs/get-started/