Szerintem hiányosan fogalmaztam. Hiszem, hogy létezik, léteznek fölöttünk lévő entitások, sőt, igazából tudom, mert egyszerűen matematikailag lehetetlen, hogy ne legyenek. Ezt nevezhetjük Istennek, vagy isteneknek, teljesen mindegy, kinek-kinek meggyőződése szerint.

A világ jelenlegi helyzete alapján a keresztények istenének szükségszerűen antropomorfnak kell lennie. Akkor viszont nem isten, csak egy lény, nálunk nagyobb befolyással a valóságra. Pont a Biblia ír le túl önző, túl emberi megnyilvánulásokat. Aztán meg jön a jól ismert mantra, hogy "Isten útjai kifürkészhetetlenek." Nem azok. Hatás, ellenhatás. Mint Newton törvényében. Ami - vicces belegondolni, elismerem - a karma törvényén alapul.

Ezért nem hiszek az intézményes egyházak tanaiban. Azok az irányításra lettek kitalálva. Ha egy ilyen dologból elveszed a ráaggatott sallangokat, és megnézed, átgondolod a lecsupaszított tényeket, akkor egy végtelenül egyszerű mechanizmust találsz.

Mint egy univerzális egyensúlyi rendszer, amely különösebb irányítás vagy kézi vezérlés nélkül működik.

A karma, na az tényleg megfoghatatlan lehet, illetve nem is az, hanem inkább elfogadhatatlan sokak számára. Pedig teljesen logikus rendszer. Amit beleteszel, az kijön. Ha feldobsz egy követ, az visszaesik rád.

Ha nem jön össze ennek a megtanulása mire a végére érsz a leckéknek (elmúlik az élet), sebaj, majd jössz újra.

Ha ezeket az alapvető működési dolgokat valaki felismeri, akkor teljesen mindegy, hogy "milyen úton ért oda a kúthoz".